– Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó – le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni? – Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen! A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba Legyenek foglalva minden bűneim. Az idézet forrása
Lángoló Rózsaszirmok - M. G. Brown - Google Könyvek
- Roki 4 teljes film magyarul
- Dobó katalin gimnázium esztergom felvételi eredmények
- Akkor nemesb e a lélek 7
- Erste bank móricz zsigmond korter nyitvatartás -
- A mezőgazdaság beruházási projektek helyszíni ellenőrzése és a hiánypótlások szabályai a veszélyhelyzet időszakában – Gazdajegyző
A fenti kérdésre sokan keresik a választ az interneten. | 2014. július 11. Korábban már írtunk a Google kereső azon funkciójáról, hogy az általunk gépelt keresőkifejezéseket automatikusan kiegészíti, pontosabban felajánlja a kiegészítést. Ehhez sajátos algoritmust használ, melynek lényege, hogy az általa legvalószínűbbnek tartott folytatásokat ajánlja fel. A folytatás valószínűségét pedig annak alapján számolja ki, hogy a felhasználók mire keresnek rá. Éppen ezért érdekes, hogy mi történik, ha "A tett halála az okoskodás" idézetre keresünk rá. Valami bűzlik... A kereső tehát rögtön azt sugallja, hogy az idézet a Hamlet ből származik. Ennek egyetlen magyarázata lehet: a felhasználók jelentős része a Hamlet ben keresi az idézetet – sőt, úgy sejthető, vannak, akik az angol eredetijére lennének kíváncsiak. Ők azonban hiába keresnek, a szállóigévé vált mondat ugyanis nem a dán királyfi drámájában, sőt nem is Shakespeare valamelyik másik színművében, hanem Madách Imre Az ember tragédiája című művében szerepel.
Video
Forrás William Shakespeare: Hamlet. Teljes, gondozott szöveg. Szerkesztette Fabiny Tibor. PannonKlett Kiadó, 1997 2 Kapcsolódó tartalmak: Hasonló tartalmak: Hozzászólások (8): Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
1/6 anonim válasza: mivan irodalmat tanultál 2009. dec. 31. 15:18 Hasznos számodra ez a válasz? 2/6 anonim válasza: 100% Irodalom ötös. Helyesírás négyes. 2009. 15:25 Hasznos számodra ez a válasz? 3/6 anonim válasza: 100% Meghalni - elszunnyadni - semmi több; S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait: 2009. 15:49 Hasznos számodra ez a válasz? 4/6 anonim válasza: 80% És jobb, ha tudod, hogy Shakespeare az én pasim, és attól, hogy megtanulsz a Hamletből részleteket, még engem fog szeretni. Úgyhogy, szállj le róla, kicsike! 2009. 15:51 Hasznos számodra ez a válasz? 5/6 anonim válasza: S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti "tett" nevét. 22:55 Hasznos számodra ez a válasz? 6/6 Zenon válasza: 100% Ahogy ez az én szövegem! (Seggsz-pír) 2010. jan. 1. 17:49 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2021, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft.
Akkor nemesb e a lelek
Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó – le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni? Ekkép az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes színét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti "tett" nevét. (III. felvonás 1. szín) Hamlet Forrás Wikiquote. Utolsó frissítés 2021. június 3.. Témakörök kor, baj, hivatal, ember, test, vég, érdek, fegyver, csapás, cél, álom, puszta, tenger, emberek, bosszú, szív, kérdés, álmok, lélek, halál Hasonló idézetek "Az ébrenlétről tudni: másik álom, mely csak álmodja álmát, s a halál, melytől a test retteg, az a halál, a minden-éji, mit úgy hívnak, álom. " — Jorge Luis Borges argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus 1899 - 1986 Költemények, prózaköltemények, Ars poetica "A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője.
Arany János fordításában: A lét, vagy a nem-lét kérdése ez. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni, – elszunyadni, – semmi több; S egy álom által elvégezni mind S szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait: Oly czél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni, – elszunyadni, – és alunni! Talán álmodni: – ez a bökkenő; Mert hogy mi álmok jönnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, Mi a nyomort oly hosszan élteti: Mert ki viselné a kor gúny-csapásit, Zsarnok boszúját, gőgös ember dölyfét, Útált szerelme kínját, pör-halasztást, A hívatalnak paczkázásait, S mind a rugást, melylyel méltatlanok Bántalmazzák a tűrő érdemet: Ha nyúgalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg útazó – le nem Lohasztja kedvünk', inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni?
Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti "tett" nevét. - De csöndesen! A szép Ophelia jő. - Szép hölgy, imádba Legyenek foglalva minden bűneim. ~*~
Thus conscience does make cowards of us all; And thus the native hue of resolution Is sicklied o'er with the pale cast of thought, And enterprises of great pith and moment With this regard their currents turn awry, And lose the name of action. Soft you now! The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons Be all my sins remember'd. Hamlet monológja (Magyar) Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni – elszunnyadni – semmi több; S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni – elszunnyadni – és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, Mi a nyomort oly hosszan élteti Mert ki viselné a kor gúny-csapásit, Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, Útált szerelme kínját, pör-halasztást, A hivatalnak packázásait, S mind a rugást, mellyel méltatlanok Bántalmazzák a tűrő érdemet Ha nyúgalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel?