Babér ( Laurus nobilis, Syn: -) ( Drog(ok): Lauri folium, Lauri aetheroleum) Más neve(i): albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa. A babérfélék család névadó nemzetsége három-négy cserje termetű, vagy kis fává növő fajjal. Ezek közül a babér fűszert szolgáltató nemes babér (Laurus nobilis) fajt magyarul többnyire ugyancsak közönségesen babérnak nevezzük, úgyhogy az alábbiakban ennek a fajnak a leírása is olvasható. Több faj is a növénytársulások egy-egy csoportjának karakterfajai közé tartozik: a nemes babér a kemény lombú erdők, a kanári babér és az azori babér a makronéziai babérlombú erdők jellemző fája. A babér elterjedése A babér a legrégebben ismert és igen elterjedt fűszernövények közé tartozik. A Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán mediterrán éghajlatú szigetein vadon is, de főleg kultúrákban növő örökzöld cserje vagy fa egészben használt levele (Lauri folium) értékes karakterű fűszer. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a magyar kereskedelembe, nálunk üvegházban, vagy az ország enyhébb klímájú vidékein szabad-földben tartható (ld.
Ezután Budapesten élt, de a börtönben megromlott egészségi állapota miatt 1930. január 3-án, 53 éves korában elhunyt. A kolozsvári Házsongárdi temetőben, a családi sírboltban temették el. Munkássága [ szerkesztés] Sándor Imre által használt ex libris 1902-ben csíkszentsimoni Endes Miklós sógorával, Kelemen Lajossal, S. Gyulay Richárddal, Köpeczi Sebestyén Józseffel, Török Pállal és Köblös Zoltánnal megalapították a " Genealógiai Füzetek " című családtörténeti folyóiratot, melynek főszerkesztője lett. Ekkortájt levelezett kora jelentős történészeivel (pl. Szádeczky-Kardoss Lajossal), valamint nagy munkabírással és kitartással kutatta nemcsak a családok leszármazását, címerét, hanem többek között Kolozsvár jelképeit is. Jellemét leginkább saját néhány sorából ismerhetjük meg, melyet a 10 éves, jubileumi Genealógiai Füzetek bevezetőjében ír: "Bármily csekély anyagi eszközökkel és bármily fogyatékos tudással is működtünk a múltban, most, amidőn folyóiratunk tizedik évfolyamát indítjuk útnak, önérzettel tekintünk a teljesített kötelesség eredményére.
A címersátor tehát a szuverén államhatalom jelvénye, az uralkodói baldachin megfelelője melyet a trón fölé függesztettek. A külső címerrészek a 16. században váltak az európai hercegek címerének szokványos tartozékaivá. Legpompásabb formájában a címersátor "zászlóvá" vált, melyet az uralkodói címerek számára tartottak fenn. Közép-Olaszország heraldikája szorosan kapcsolódik a pápai hatalomhoz. Sok család, mely a pápától kapta a címerét, pápai jelvényeket (keresztbe tett kulcsokat, tiarát) visel a pajzsán. Azon családok, melyek tagjai közül pápa származott, címerükben arany bazilikáris ernyőt (ombrellino) viselhetnek. Az olasz kommunális heraldika és [[városcímer[városi címerek]] egyszerűségükkel tűnnek ki. Gyakori a szavojai (herold-) kereszt. Ennek oka, hogy az ország több tartományra volt széttagolva, melyek azonos jelképeket használtak. A pajzson általában falkorona látható. A nemesi korona a régi privilégiumukat jelképezi. Szervezetek [ szerkesztés] Accademia Araldica Italiana Consulta Araldica Egyesületek [ szerkesztés] Collegio Araldico (16 Via Santa Maria dell'Anima, Roma) Instituto Italiano di Genealogia e Araldica (Palazzo della Scimmia, 18 via dei Portohesi, Roma) Istituto Araldico Genealogico Italiano (alapítva 1993, az Instituto Italiano di Genealogia e Araldica tagjai által) Kiadványok [ szerkesztés] Dizionario dei predicati della nobiltà italiana [1] Irodalom [ szerkesztés] Felice Tribolati (1831-1898): Grammatica Araldica ad uso degli Italiani.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Az olasz heraldikában a rangkoronák gyakran a pajzson és a sisakon is láthatók. Ugyanazon rang jelölésére néha eltérő koronákat is használnak. A hétágú bárói és szabd bárói kornát Nagy-britanniában, Svédországban, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban nem használták Az olasz heraldika sajátos címertani rendszer Dél-Európában. Az olasz heraldika fejlődése [ szerkesztés] Egyes vélemények szerint a heraldika a Szicíliát uraló normanok útján jelent meg Olaszországban a 12. században. Az ország évszázadokig számtalan önálló fejedelemségre oszlott. Így az 1870-es egyesítésig nem létezett semmilyen központi heraldikai szervezet sem. Az ország kalandos története miatt az olasz heraldikán egyaránt érződik a német, francia, spanyol, osztrák hatás. Az olasz heraldika jellege [ szerkesztés] Az angol, német vagy spanyol heraldikához képest az olasz heraldika egyszerűségével tűnik ki. Mivel nem létezett egységes címerhivatal, az olasz heraldika elkerülte a címerművészetben és -elméletben máshol megnyilvánuló túlburjánzást.
- Minek a jelképe az út tv
- Fejtől s lábtól kettő orvos erdélyben tompa andrea
- Minek a jelképe az út 10
- Samsung galaxy s10 plus üvegfólia
A címerek többsége megtartotta a középkori egyszerűséget; sok címer áll egyetlen címerábrából és két borításból, ugyanakkor bizonyos elemeiben teátrális jellegű. A külföldi hatás mellett az olasz heraldika fejlődése párhuzamot mutat az itáliai reneszánszzal is, mely az északi stilizáltabb gótikus heraldikai jelleggel szemben több klasszikus és természetes jelképet tartalmaz és így a koabeli festészet és szobrászat eredményeit tükrözi vissza. Kedvelik az ókori jelképeket, a mitológiai alakokat. Ezért az olasz heraldikában számos különös (művészi) sisakdísz és egyéb kompozíció látható. Jellegzetes ábrázolásmód például a fához láncolt oroszlán vagy kutya, a tornyon vagy fán ülő madár, a narancsfa, melyet valódi (természetes arányú) és nem stilizált narancsfaként ábrázolnak túlméretezett gyümölcsökkel és levelekkel, rövid törzzsel, miként az máshol szokásos. Az állatok és növények leggyakrabban természetes színezetűek. Gyakoriak a szőlőfürtök, nád- és páfránykötegek, a fák ( tölgy, pálma, oliva, fenyő, mandula, gesztenye), kitépett helyzetben (hacsak másként nincs megadva a leírásban).
Az állatok közül leggyakoribb az oroszlán és a sas, a halak közül pedig a buglio, egy kis tőkehalhoz hasonló halfajta. Sok középkori olasz címerben látható hal mára már kihalt. Gyakoriak az agarak, nyulak, kígyók, nápolyi mastiffok. A gekkó főleg Szicíliában fordul elő. A szarvas és a vadkan az alpesi régiókban valamivel gyakoribb, mint máshol. A képzeletbeli lények ritkák az olasz heraldikában. Ezek főleg néhány sárkányra, tengeri lóra (hippocampus) és a ritka egyszarvúra korlátozódnak. Gyakoriak az emberek, karok, melyek fegyvert tartanak. A spanyol heraldikáhor hasonlóan megtalálható a levágott turbános mórfej. A címerképek közül leggyakoribbak a hatágú csillagok (mint a magyar heraldikában) és az üstökösök. (Ha a csillag nem hatágú külön megemlítik a címerleírásban. ) Gyakoriak a különféle építészeti elemek. A tornyok, várak és templomok általában szintén természetes színűek. A halmok az európai gyakorlattól eltérően több (általában három vagy öt) felfelé megnyúlt kis félkör-tetejű alakzatból áll, melyeket egymásra helyeznek.
